Öt alkalom, amikor másképpen alakulhatott volna a középkori magyar történelem
A középkori magyar történelem tele van fordulatokkal. Egymás ellen forduló családtagok, váratlan halálozások, háborúk, járványok és csaták jellemezték ezt a korszakot. A középkori magyar történelemben számos olyan fordulópont akadt, amikor a nemzet, vagy éppen az aktuális királyi dinasztia sorsa másképp alakulhatott volna. Öt ilyen pillanatot szedtünk össze az Árpád-ház történetéből.
Imre herceg örökli a trónt
A középkori magyar állam kezdeteit Szent István nevéhez (és olykor Géza fejedelemhez is) szoktuk kötni. Uralkodását azonban kétségtelenül beárnyékolta Imre herceg 1031-ben bekövetkezett halála. A trón örökösének az elvesztése váratlan fordulatot eredményezett, hiszen I. (Szent) Istvánnak nem maradt életben más fiúgyermeke, további gyermekek születéséhez pedig már ő is, és Gizella királyné is túl idős volt. Hogy milyen uralkodó lett volna Imre herceg, arról csak homályos sejtéseink vannak, a forrásaink elégtelenek e tárgyban.
Nem kizárt, hogy amikor 1030-ban II. Konrád császár hadat indított a Magyar Királyság függésbe vonására, akkor Imre herceg vezette a védelmet.
(Egy alkalommal ugyanis “dux Ruizorumként”, azaz a ruszok hercegeként említik, akik a korabeli Európában a kiemelt katonai alakulatok között harcoltak).
A középkori magyar állam története alighanem kicsit másképpen alakul, ha az öröklés nem Vazul ágán folytatódik, hanem Imre és lehetséges örököseinek az ágán. A középkori magyar történelem számos nagy alakját “veszítenénk el” így, például Szent Lászlót vagy Könyves Kálmánt is.
I. (Szent) Lászlónak fia születik
A középkori magyar állam megszilárdításának munkája kétségkívül I. (Szent) László és Könyves Kálmán nevéhez fűződik. Törvényeikkel megszilárdították a királyság rendjét és a Magyar Királyság immár hódító hadjáratokat is vezetett a szomszédjai ellen. I. (Szent) Lászlónak két lánya született, az ismertebb közülük Komnénosz János bizánci császár felesége, az utóbb szentté avatott Piroska (Eiréné). Ő meglehetősen későn látta meg a napvilágot, Szent László utolsó éveiben született 1088 körül.
A 11. században az öröklési rendszer még nem szilárdult meg,
nem feltétlenül az elsőszülött fiúgyermek örökölte a trónt, hanem a király halála után a legalkalmasabb élő rokon következett.
I. (Szent) László fia alighanem túl későn született volna ahhoz, hogy megérje a felnőttkort, így az Árpád-házon belül mindenképpen Géza fiai, Kálmán vagy Álmos következett volna a trónon. A hatalmi viszonyokat azonban alighanem alaposan átrendezte volna.
Könyves Kálmán megöleti Álmos herceget és fiát, Bélát
Kevesen tudják, hogy az Árpád-ház a 11. század első harmadában csaknem kihalt. Könyves Kálmán gyermekei közül csak II. István élte meg a felnőttkort, míg testvérének Álmosnak egy fiúgyermeke született, Béla herceg. Miután Álmos többször összeesküvést szőtt a király ellen, Könyves Kálmán döntő lépésre szánta el magát: megvakíttatta Álmost és Bélát. Ez a korban azt jelentette, hogy az illetőt alkalmatlanná tette az uralkodásra. A Képes Krónika azonban beszámol arról is, hogy Könyves Kálmán elrendelte Béla herceg kiherélését is, ám az azt végrehajtó katona szabotálta a király parancsát, és kutyaheréket mutatott be az uralkodónak.
Ha a parancsát teljesítette volna, akkor az Árpád-házi királyok három évszázadot felölelő történelme kevesebb mint a felére rövidült volna. II. István ugyanis valamiféle betegségben szenvedett, amelynek pontos természetét nem tudjuk, mindenesetre gyermeke nem született. Sőt, már életében is trónkövetelők léptek fel ellene Bors ispán és Iván személyében. Végül az unokaöccsére, Saul hercegre hagyta a trónt. Azonban néhány hét múlva a magyar előkelők mégis II. (Vak) Béla mellett döntöttek. Amennyiben az utódnemzésre is alkalmatlan lett volna, alighanem mégis Saul herceg marad az örökös, így az Árpád-ház helyett egy új dinasztia kezdhette volna meg az uralkodást.
De igényt támaszthatott volna a magyar trónra édesanyja, Piroska révén, Komnénosz Mánuel bizánci császár is.
Nem véletlen, hogy a későbbi krónikaírók, akik mind II. (Vak) Béla és utódai alatt alkottak, meglehetősen csúf módon festették le a Könyves Kálmán halálát.
III. Béla helyett Géza herceg örökli a trónt
III. István (1162 – 1172) a hányatatottabb sorsú magyar királyok közé tartozik. Uralkodása elején meg kellett küzdenie nagybátyjai, II. László és IV. István ellenkirályok támadásaival és a bizánci befolyásolási kísérletekkel. Halálával kapcsolatban pedig felmerült a mérgezés is, ami kapóra jött az örökösének, III. Bélának. (Istvánnak ugyan született egy Béla nevű fia és a felesége gyermeket várt a halálakor, de mindketten elhunytak még gyermekként).
Jog szerint a trón várományosa a Bizáncban élő Béla herceg volt, aki egy időben Mánuel császár utódaként is felmerült. Támogatottsága azonban nem volt széleskörű: mind az anyakirályné, Eufrozina, mind pedig az esztergomi érsek, Bánfi Lukács az öccsét, Géza herceget szerette volna a trónon látni. Béla végül legyűrte az ellenállókat, a pápa engedélyt adott a kalocsai érseknek a koronázásra, Eufrozina és Géza herceg pedig börtönben végezte.
Uralkodása alatt bizonyította, hogy a legnagyobbak közé tartozik a magyar királyok közül.
Másképpen alakult volna a történelem, ha Géza herceg kerül trónra, III. Géza néven. Az Árpád-házat nem fenyegette volna kihalás, hiszen Géza hercegnek legalább két fiáról tudunk. Ugyanakkor szegényebb lett volna az ország történelme egy nagy uralkodóval, aki vélhetően inkább állandó és kitartó ellenfele lett volna a magyar királynak.
A kettészakadt Árpád-ház
A magyar történelem egy kevésbé közismert viszálya IV. Béla és a fia, István ifjabb király között játszódott le. Hogy pontosan miért mérgesedett el kettejük között a viszony, azt ma már nehéz megállapítani. Mindenesetre IV. Béla az ifjabbik fiát, Béla herceget kezdte pártolni. István azonban kiharcolta, hogy 1263-ban megosszák a Magyar Királyságot kettejük között, neki jutott a nagyobb, de kevésbé jövedelmezőbb keleti rész és felvette az ifjabb király címet. Ez lényegében lehetővé tette, hogy teljesen önálló országlást vigyen a neki juttatott területeken.
Az apa-fiú viszony azonban megosztott maradt. 1264-65-ben IV. Béla váratlan támadást intézett István ellen, amelyet csak Erdély szívében, Feketehalomnál tudott megállítani. Ezt követően végül a végső győzelem is az övé lett, a Pest melletti Isaszegnél. Zsoldos Attila történész, a konfliktus kiváló ismerője azt is felvetette, hogy a körülmények megfelelőek voltak ahhoz, hogy a Magyar Királyság kettészakadjon. Ekkor a Duna vonala, valamint Nógrád, Gömör, Újvár és Sáros megyék képezték volna a határt. Ez végül nem következett be: Béla herceg még egy évvel apja előtt elhunyt,
így az egyetlen szóba jöhető örökös a későbbi V. István maradt.
Bár ma a Magyar Királyságra manapság egy természetes egységként gondolunk, ebben az időszakban könnyen előfordulhatott volna, hogy kettészakad. A nyugati országrészben Béla herceg és leszármazottjai, míg a keleti országrészben V. István és leszármazottjai uralkodtak volna. Ám a párhuzamosan létező két Árpádok által uralt királyság hosszútávon alighanem ismét egyesült volna, legkésőbb akkor, amikor az egyik vagy a másik Árpád-házi ág kihalt volna.
- Ezt a cikket angolul is elolvashatja itt: 5 occasions when medieval Hungarian history could have changed
Érdemes elolvasniÖt trónkövetelő az Árpád-házból, akiről keveset hallottál
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Egy tokaji szálloda is bekerült Európa legjobbjai közé
Oroszország állatkerti állatokat adott Észak-Koreának a katonákért cserébe
Magyar származású hírességeket idéz meg egy lenyűgöző animációs kisfilm
Ismét adventi vonatokkal utazhatunk a bécsi és zágrábi karácsonyi vásárokra
Egy rabszolga előzhette meg Magellánékat a Föld megkerülésében
Ez a 2 centiméternél is kisebb fosszília lehet a hiányzó láncszem az evolúcióban